Az e-mailek ellenőrzése reggel

Elsőre szokatlannak hangozhat, hogy a reggeli rutinszerű postabontás segít a fontos feladatok elvégzésében, azonban a tapasztalat mást mutat. Valójában merényletet követsz el magad ellen azzal, ha a munkaidőt az e-mailek böngészésével kezded.

A munkaidő első pár órája a legfontosabb. Ilyenkor elménk fitt és kész szárnyalni, aminek köszönhetően a legproduktívabb szakasza a munkának, ami meghatározza az egész napodat. Ilyenkor a legfontosabb feladatokra fókuszálj, tervezz, vagy bővítsd tudásodat.

Azonban azzal, hogy megnyitod az e-mail fiókodat szürke felhőket teremtesz elméd köré, ami megöli a produktivitást. Rengeteg információ fog vele elárasztani, és egy sürgető érzést kelt benned, hogy mielőbb megválaszold őket. Sokan azzal nyugtatják magukat, hogy csak elolvassák, hogy mennyire fontos az e-mail. Viszont ez sem tanácsos két okból:

• Nem sűrűn fordul elő olyan, hogy olyan e-mailt küldenek, amit halaszthatatlanul, azonnal meg kell válaszolni reggel.

• Hiába hiszük azt, hogy csak átfutottuk az e-mailt, az attól még helyet fog elfoglalni a rövid távú memóriánkban.

Mindenre igent mondasz

Ez már valószínűleg jóval egyértelműbb produktivitás-gyilkos szokás. Azzal, ha mindenre igent akkor az alábbi következményekre számíthatsz.

Sok-sok stresszes nap

Ha minden egyes kérésre igennel válaszolsz csak azért, hogy mások kedvébe járj, akkor gyorsan stresszesé fog válni egy-egy napod a túl sok tennivaló miatt. Mielőtt igent mondanál egy-egy kérésre, nyugodtan ellenőrizd saját feladat listádat, hogy belefér-e a plusz tennivaló. Senki sem várhatja el tőled, hogy a saját munkád elé helyezd az ő kérését.

Fejetlenség

Minden egyes igen, egy plusz bejegyzés a naptáradban, a túl sok igennek pedig az lesz a vége, hogy teljesen felborul az egész rendszer. A túl sok tennivaló és a zsúfolt naptár miatt teljesen el fogunk veszni a feladatok között, ami a hatékonyság rovására fog menni, vagyis több feladatot vállalunk, de a végén az eredeti tervet se fogjuk tudni tartani.

Határidők felborulnak

Sokszor abba a hibába esünk - érthető okokból -, ha megígértük valakinek, hogy segítünk, akkor a saját munkák rovására inkább megteszük, mintsem cserben hagyjuk az illetőt. Azonban ennek az lesz a következménye, hogy teljesen elvesztjük a fokúszt, illetve időérzékünket. Mire a saját feladatokhoz érünk, addigra a határidő, mint Damoklész kardja, lebeg felettünk.